AZ ÉDENKERT BENNÜNK VAN!

(Szösszenetek az életemből)

Hétfőn reggel, egy esős éjszaka után csodálatos reggelre ébredtem. Még nem volt 5 óra, de már a madárkák a kertben vidáman csicseregtek.
Kimentem a verandára, ahonnan láttam, ahogy a felkelő nap megvilágítja kertem minden gyönyörűségét. A virágokon, leveleken az esőcseppek megannyi gyöngyszemként tündököltek.

Szeretem a kertemet, a magam örömére alakítom, mindig boldogság tölt el, amikor végignézek rajta, de ez a reggel egy sokkal különlegesebb látvánnyal ajándékozott meg.

Úgy éreztem magam, mintha a Mennyországban lennék, tündérkertem buján, ezernyi színben pompázik. Áhitattal néztem, nem tudtam betelni a sok csodával, ami elém tárult. Hosszú perceket töltöttem így el.

Szívem csordultig volt hálával, amiből nem akartam, és nem is tudtam kibillenni.

Hat évvel ezelőtt, más helyen, más környezetben már átéltem hasonló érzést, amikor megfogalmazódott bennem a kérdés:
Álmodom, vagy ébren vagyok?
Meghaltam, vagy élek?

Most is hasonlót éreztem, de a válasz is itt volt. Annyira valóságos volt minden, hogy éreztem:

ÉN, ITT, MOST VAGYOK!

Isten kegyelmében vagyok.

Kicsit később eszembe jutott, hogy ezt az egész látványt megosszam a szeretteimmel. Bementem a telefonomért, hogy képeket készítsek. Sokat, minden részletét annak, ami elém tárul.

Visszanézve a képeket azonban nem azt adták vissza, amit tapasztaltam.  Csak képek egy átlagos kertről.

Az igazi képek bennem vannak. Minden érzés az enyém, ezt soha, semmilyen körülmények között nem veszítem el. Átadni sem tudom, csak szavakban, hogy létezik.

Csak azt tudom átadni, hogy ugyanezt Te is megtapasztalhatod, a saját környezetedben. Hiszem, hogy az is ugyanilyen csoda, mint az enyém.  ❤️

Ránéztem az órára, fél 6. Itt az idő, hogy elkezdjem a reggeli “hit munkámat”, ahogy én nevezem.
Részt veszek egy kurzuson, aminek a neve Végtelen utazás a csodák földjén. Kriszta pedig minden reggel 5 órakor teszi közzé a csoportunknak az aznapi részletet a Csodák Tanításából, amire épülnek a feladataink.

Beléptem a csoportba, hogy elolvassam az aznapi részletet, és itt várt rám egy újabb csoda!

Pontosan azt olvastam ebben a fejezetben, amit imént átéltem!
Hamarabb megkaptam a megértést, mint a tanítást.

Így szól az első mondat: “Az Édenkertben, azaz az elkülönülést megelőző lelkiállapotban az ember semmiben nem szenvedett hiányt……”

Az Édenkert, amire mindannyian annyira vágyakozunk, itt van bennünk, a lelkünkben. Csak ki kell nyitni a kapuját, és belépni rajta. Az Édenkertet bárhová magunkkal vihetjük, és csak akkor veszíthetjük el, ha figyelmünket újra az illúziók világára vesztegetjük.

A Csodák Tanítása részlet:

“Az Édenkertben, azaz az elkülönülést megelőző lelkiállapotban az ember semmiben nem szenvedett hiányt. Amikor Ádám meghallgatta „a kígyó hazugságait”, csupán valótlanságokat hallott. Neked azonban csak akkor kell továbbra is hinned a valótlanságokban, ha így döntesz.

Minden valótlanság eltűnhet szó szerint egyetlen szempillantás alatt, mivel csupán téves érzékelésről van szó. Az álmaidban látott dolgok roppant valósnak tűnhetnek.

A Biblia azt mondja, Ádámra mély álom szállott, és sehol nem tesz utalást az ébredésre. A világ még nem tapasztalta meg a széles körben bekövetkező ébredést, újjászületést. Az efféle újjászületés mindaddig nem következhet be, amíg folytatod a kivetítést, a téves teremtést.

Ám továbbra is ott él benned a vágy, hogy kiterjedj, ahogy Isten terjesztette ki feléd Szellemét. Valójában nincs is más lehetőséged, hiszen a szabad akarat azért adatott neked, hogy örömödet leld a tökéletes teremtésben. (TSZ. 2. I. 3.)

Ha tetszett amit olvastál, oszd meg itt barátaiddal, ismerőseiddel.

Köszönjük, hogy támogatsz megosztásoddal! ❤️