A MIKULÁS TÖRTÉNETE

Különböző legendák keringenek a Mikulás történetéről, van aki ezt vallja, van aki mást. Most elmesélem azt csodálatos történetet, amit én ismerek a Mikulásról.

A Mikulás nagyon is valóságos személy volt, ennek ellenére alakjáról, életéről szinte csak a középkorból fennmaradt legendákból tájékozódhatunk.

Szent Miklós a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben, Patara városában egy gazdag család gyerekeként.
Már kisgyerek korában árván maradt, szüleit egy járvány vitte el. Szüleitől örökölt vagyonával nagybátyjához – aki érsek volt – Patara város kolostorába költözött.

Gyorsan megszerette az ottani életet, és végül felnőve a papi hivatást választotta.

Életét mindvégig az emberiségnek és a gyerekeknek szánta.

Krisztus után 270-ben Jeruzsálemben a tengerészek védőszentjévé választották. Zarándokútjáról hazatérve betért Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol a helyiek püspökké avatták.

Püspöki évei alatt mindvégig a gyerekek és a szegények megsegítésére szentelte életét. Vagyonát a gyerekek és szegények megsegítésére költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Egy éhínség idején a teljes egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, ezért halála után egy darabig ki is tiltották az egyházból.

A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy nagyon szegény parasztember, akinek volt három lánya.
Egy séta közben a nyitott ablakon keresztül akaratlanul meghallotta a három lány beszélgetését. A lányok azon tanakodtak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységből és így legalább egyikőjük férjhez mehessen.

Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást, visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett.

A lányok azt hitték csoda történt, így a legidősebb lány férjhez mehetett.

Egy évvel később a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak elől.

Harmadik évben az ablak zárva maradt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre, és a nyitott kéményen át egy kis szütyőben bedobta az aranyat.  A legkisebb lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szélére. A keszkenőbe rakott arany épp belehullott a harisnyába.

Ezután terjedt el a hír, hogy Tél-Apó minden évben megajándékozza a szegényeket.
Egy idő után azonban kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyak között amit a legkisebb lány kapott volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő adott előtte Miklós püspöknek.

Ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának előestéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.

A keresztényüldözések idején elfogták, de kivégezni nem merték.

A legenda szerint (hivatalos feljegyzések nincsenek) hivatalát 52 esztendőn keresztül töltötte be, ez idő alatt pedig messze földön híre ment bőkezűségének, jóságának és igazságérzetének, mely tulajdonságait a későbbi legendák is kiemelték.

A püspök feltehetően 343. december 6-án fejezte be életét, szentté avatása után pedig a keresztény egyház ezt a napot választotta ünnepnapjának is.

A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt.

Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.