Spirituális szempontból megtanultuk, milyen hatalma van a MOST-nak. Tudjuk, hogy elménk szinte képtelen, vagy csak kitartó gyakorlással képes megragadni a MOST pillanatát. Gondolataink vagy a múltban, vagy a jövőben időznek, miközben a jelen pillanatában észre sem vesszük azt a sok csodát, ami történik körülöttünk. Pedig pontosan ez a pillanat határozza meg életminőségünket, egészségünket, boldogulásunkat, egész értékrendünket.

Most akkor mit csináljunk?
Megragadjuk a MOST-ot, vagy halasszuk későbbre?

Spirituális szempontból a MOST pillanatának megragadása egy rendkívül finom, bársonyos, simogató esszencia, csodálatos érzés, ami a NEM CSELEKVÉS -re ösztönöz. Nem arra, hogy ülj babérjaidon és ne tegyél semmit, csak arra, hogy hagyd megnyilvánulni magadon keresztül az Isteni Teremtő Erőt, cselekedeteidet ez irányítsa.

Az alábbi bejegyzésben Georgina Bojana a MOST lényegének másik oldaláról ír. Ami teljesen más energiák irányítása miatt az azonnali, meggondolatlanul cselekvés irányába terelve illúziókon alapuló értékrendhez, elkeseredettséghez, kilátástalansághoz, ezen keresztül pedig betegségekhez vezet.

Szeretettel adom közre Georgina Bojana írását:

****

A “kígyó” még most is működik…

Igen, igen, a paradicsomi kígyóra gondoltam. Az súgja a fülünkbe, láttatja velünk a tévében a különböző reklámokon keresztül… Tudatosíttatja velünk azt, hogy MOST éljünk, MOST vegyük, mindent, de AZONNAL. A jövőre ne is gondoljunk, majd csak lesz valahogy…

 

A pénz fontossága

1.) A más pénze

2.) A mi pénzünk

Fontosnak tartanám igen, nagyon fontosnak, hogy az embereket ráébresszük arra, hogy nem minden a pénz. Igaz, szükség van rá, mert kikerülhetetlen, de a pénznél nagyobb szükség van az egészségünkre.

Életem során megadatott, hogy egy rabbival beszélgethettem. Ő világított a nagy igazságra, hogy az emberek milyen botor módon élnek. Fiatalon mennyi, de mennyi pénzt elköltenek arra, hogy egészségtelenül éljenek. Isznak, leeszik magukat a sárga földig, éjszakáznak, különböző hozzájuk nem méltó kapcsolatba keverednek. Sőt többen nem vetik meg a különböző szerencsejátékokat, drogokat. Eladósodnak, majd futnak a pénzük után, s közben lehetetlen, becstelen helyzetekbe sodorják magukat. Csakis azért, hogy pénzhez jussanak.

Többen kölcsönökkel teszik tönkre az életüket. Felnőtt emberként sem veszik tudomásul, ha banktól, magánszemélyektől vesznek fel kölcsönt, lehet akár hitelkártya is, az nem a saját pénzük. Ha azt költik, vissza kell fizetni, méghozzá kemény kamatokkal.

Mennyivel egyszerűbb, átláthatóbb, élhetőbb lenne az életük, ha nem terhelnék le önmagukat mindenféle kölcsönnel?

Karácsony előtt, különösen megy a csábítás: dobd ki a régit, vegyél újat, utazz hitelből, ajándékozz még többet, a hitelt majd visszafizeted, de most add az örömet. A hirdetés lényege a MOST. 

 

A MOST lényege 

pedig az, hogy – szerintem! – el kell tolni magunktól az ilyen helyzeteket. Inkább forintonként, apródonként rakjuk össze, spóroljuk össze akár a bútor, akár az autónak az árát. Csak azért ne vegyünk fel hitelt, hogy abból ajándékozzunk. Ne vegyünk fel hitelt, hogy abból utazzunk. Kegyetlenül megfizetjük az így megszerzett boldog perceket.

Természetes, hogy egy lakás árát képtelenség megspórolni, mert mire összejönne a pénz, addigra meg is öregszünk. Vannak, igen, vannak szerencsések, akiknek nincs szüksége a lakásra felvett hitelre, majd nem vergődnek a törlesztő részletek visszafizetésébe, mert örököltek, vagy eleve a lakást megkapták.

Többen nem így vagyunk ezzel. De ha már lakáshitelt törlesztünk, ne terheljük magunkat még több +kiadással.

 

Van egy jó módszerem 

Bármit meglátok, igen, igen, kedvem szerint azonnal megvenném, mégsem teszem. Felírom magamnak, aztán előveszem a “Megvegyem? Ne vegyem?” című füzetemet egy hét múlva, sőt egy hónap múlva.

Ha menthetetlenül még mindig ég bennem a vágy, ha még mindig úgy gondolom, hogy szükségem van rá, akkor megvásárolom. Csakis a félre tett pénzből, amit a bankszámlámon elkülönítve tartok. Soha nincs nálam nagyobb összeg, csak akkor, ha célzottan, bármit akarnék vásárolni. A heti bevásárlás alkalmával viszont messzire elkerülöm azt a boltot, ahol a csábító tárgyat, bármit kinéztem. Még kísértésbe sem essek.

Aztán, többedik alkalommal, amikor tényleg úgy érzem, hogy életemhez szükséges ez vagy az a kütyü, bármi, akkor veszem csak meg. De minden alkalommal többször átgondolom, hogy ez vagy az, mennyire fontos az életemben. Mennyire könnyít, mennyire változtat? Szépít, vagy jobbít? Megsúgom, többször én kerekedek felül, és nem a csábítás.

****

Nagyanyai tanácsaimmal időnként megjelenek Ágnes oldalán, örömömre szolgálna, ha bárki vissza is jelezne.

Ki, hogyan gondolja az általam leírtakat?

Szeretettel: Georgina Bojana

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .