Tanuljunk a libáktól!

Mivel a libák lengetik a szárnyukat, ezzel egy “felhajtó szelet” hoznak létre az őket követő madarak számára. V alakban repülve az egész libaraj 71%-al nagyobb távolságra tud repülni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének.

Tanulság:

Azok az emberek, akik egy irányban, közösségként haladnak, gyorsabban, és könnyebben mennek előre, mivel egymás húzóereje is segíti őket.

Ha egy liba kiesik a repülési alakzatból, azonnal megérzi az egyedül repülés terhét, és testének ellenállását. gyorsan visszaáll az alakzatba, hogy élvezze a közvetlenül előtte repülő liba felhajtóerejét.

Tanulság:

Ha van legalább annyi eszünk, mint a libáknak, bennmaradunk abban az alakzatban, amit olyanok vezetnek, akik tudják, hogy hova akarunk menni. Készek vagyunk elfogadni segítségüket, és mi is segítünk másokon.

Amikor a vezető liba elfárad, visszaáll hátra az alakzatba, és egy másik liba áll be  a V alak élére.

Tanulság:

Nehéz feladatok esetén megéri kicsit visszafordulni, és megosztani a vezetés feladatait. Mint a libák, az emberek is kölcsönösen függenek egymás készségeitől, képességeitől, mindenki egyéni adottságaitól, és lehetőségeitől.

A rajban repülő libák azért gágognak, hogy ezzel bátorítsák az előttük repülőket, hogy ne csökkentsék a repülési sebességet.

Tanulság:

Biztosnak kell lennünk abban, hogy gágogásunk bátorít, tehát motivál. Azokban a csapatokban, ahol van bátorítás, sokkal nagyobb a termelés.

A bátorítás (szívvel – lélekkel mellette vagyok és szívvel – lélekkel támogatom a másikat is) ereje a gágogás minőségében rejlik.

Ha egy liba megbetegszik, megsérül, vagy lelövik, két másik liba kiválik az alakzatból, és követi őt lefelé, hogy segítsen neki, és megvédje őt.
Ott maradnak mellette a földön, amíg elpusztul, vagy felépül és újra repülni tud. Utána vagy új alakzatba állva repülnek tovább, vagy újra csatlakoznak az eredeti rajhoz.

Tanulság:

Ha van annyi eszünk, mint a libáknak, a nehéz időkben is egymás mellett állunk, és nem csak akkor, amikor erősek vagyunk.